Pár éve még biztos nem hittem volna, hogy ezt valaha leírom. Amikor egy szép őszi napon csörgött a telefonom, és körvonalazódott a kerttulajdonosi igény, az első gondolatom ez volt: Nem!
De nem vagyok az a fajta, aki elfut kérdés nélkül, így hát kimentem a kertbe – és mondanom sem kell, hamar megváltozott a véleményem.

A kert és az ember

Sokan azt gondolják, hogy aki kertekkel foglalkozik, elsősorban a növényekért teszi. Ez bizonyos szintig igaz, de én a kerttervezést leginkább emberismeretként élem meg: megérteni, ki hogyan szeretne élni a kertjében, mit jelent neki a zöld tér, és milyen kapcsolatot ápol vele.

A szóban forgó kert tulajdonosa pedig olyan kedves és együttműködő volt, hogy megkockáztatom: még műfüvet is terveznék neki.
Na jó… nem.

Meglévő növényzet

A szimpátia önmagában kevés lenne ahhoz, hogy szakmai elveimet feladjam.
No de a meglévő növények!

Életemben nem láttam még ekkora pampafüveket, mint itt. A kert több részén saját szaporítású yucca pálmák díszelegtek – az anyanövény már jó ideje ikonikus eleme a zalai ingatlannak.

Ekkor fogalmazódott meg bennem: ha ezek a növények ilyen jól érzik itt magukat, miért ne folytathatnák ebben a stílusban?

Trópusi vagy mediterrán?

A beszélgetés közben gyorsan egyértelművé vált, hogy nem egy valódi trópusi kert a cél, sokkal inkább a trópusi–mediterrán hangulat, ami hosszú távon is fenntartható. Senki nem akar fűtött talajbetéteket vagy irreálisan magas vízszámlát.

Felmelegedő éghajlat – lehetőségek és korlátok

Kétségtelen, hogy az utóbbi évek telei enyhébbek, főleg Zala és Somogy megyében.

Ma már szinte minden utcában látni:

• banánokat (Musa basjoo)
• szabadföldbe ültetett leandereket (Nerium oleander)
• télálló pálmákat (Trachycarpus fortunei)

De két tényezővel továbbra is számolnunk kell:

1. A csapadék csökken.
   A trópusi növények víz- és páraigényesek – nálunk ez nem adott.
   Ezért nálunk sokkal stabilabb a mediterrán vonal: olyan növényekkel, amelyek eleve kevés vízzel gazdálkodnak.
2. A hidegbetörések veszélye valós.
   Az, hogy pár éve nem volt kemény tél, nem garancia semmire.
   A klímakutatók szerint ritkábban, de előfordulnak majd – és egyetlen ilyen tél elég lehet ahhoz, hogy akár évek munkája vesszen kárba.

Növénytársítások – a kert új szintre emelése

A kertben ott volt már a trópusi–mediterrán „törzsanyag”: yuccák, banánok, eukaliptusz. Nem éreztem szükségét, hogy újabb egzotikus fajokat hozzak be. Inkább azt gondoltam végig:

Melyek azok a jól bevált, sok éve bizonyított fajok, amelyek megerősítik a trópusi hangulatot, anélkül, hogy kertépítés „oroszruletté” válna?

Így kerültek be örökzöldek közül:

• Eleagnus ebbingei – széles levelű ezüstfa
• Photinia fraseri – korallberkenye
• Aucuba japonica – japán babérsom

Lombhullatók:

• Callicarpa bodinieri – lilabogyó
• Hibiscus moscheutos – mocsári mályva
• Fatsia japonica – japán arália

A pálmahatást évelő yukkákkal egészítettem ki, és rengeteg talajtakaró került az ágyásokba – sűrűn ültetve, hogy visszaadja a trópusi növényzet bujaságát.

Évelők közül:

• Helleborus niger – fekete hunyor
• Bergenia cordifolia – bőrlevél
• Rheum palmatum – díszrebarbara
• Hosta fajták – árnyékliliom
• Hemerocallisok – sásliliomok
• Díszfüvek minden mennyiségben és méretben

Anyaghasználat – a trópusi hangulat lelke

Mindig hangsúlyozom, hogy a választott anyagok legalább annyira meghatározzák a kert hangulatát, mint a növények.

Ebben a kertben, ahol csak lehetett, fával dolgoztam:

• faburkolatú medence és jacuzzi,
• fa belátásgátlók,
• hintaágy thatch tetővel,
• pavilon trópusi hatású tetőfedéssel.

Ezek adják meg azt a meleg, természetes karaktert, ami nélkül a trópusi stílus félkarú óriás lenne.

Minden változik – mi sem vagyunk kivételek

Ahogy idegenkedtem a feladattól, úgy vált ez a projekt az egyik kedvencemmé. Változik a klímánk, és változunk mi is- ha akarjuk, ha nem.

Mindig azt vallottam, hogy annyi gyönyörű, tájba illő növényünk van, miért kellene idegenhonos fajokat erőltetni? Aztán rájöttem, hogy amit ma „magyar kerti növényként” emlegetünk, az sok esetben csak megszokottá vált. A nagyszüleink biztosan nem ültettek nyári orgonát és nem találkoztak díszfüvekkel sem.

Gondoljunk csak bele!

5–8 éve ritkaságnak számított:

• Gaura lindheimeri- Díszgyertya, ami mára az egyik legtöbbet alkalmazott évelő
• Verbena bonariensis- Az ernyős verbénát korábban egynyáriként kezeltük
• Buddleja davidii- Nyári orgona, amit régen kényesnek hittünk
• Pennisetum alopecuroides- A tollborzfű ma már alap a díszfüvek között

10–20 éve különlegesség volt:

• Albizia julibrissin- A selyemakác a melegebb megyékben már megbízható
• Catalpa bignonioides ‘Nana’- Ma már utcafrontokon is gyakori
• Nandina domestica- A „szent bambusz” néhány éve még kuriózum volt
• Lagerstroemia indica- Selyemmirtusz, ami mára a Balaton környékének sztárja

Ezek a növények sokáig túl egzotikusnak, túl kényesnek vagy túl kockázatosnak tűntek.
Ma pedig természetes részei a magyar kerteknek — különösen a délnyugati megyékben.

A kert is él, változik, alkalmazkodik — ahogy mi is. És ez így van jól.

Minden kert más, és nincs két egyforma helyszín. Ha szeretnéd megtalálni a saját kertedhez legjobban illő, stabil és közben vízmegtartó megoldásokat, örömmel segítek- akár részletekben, akár a teljes kert megtervezésében